1 rész:
"Monica szemszöge"
Reggel arra ébredtem, hogy zenél a telefonom ébresztője. Kómás fejjel nyomtam ki a készüléket és felültem az ágyamban. Pár percig csak némán ültem a falat bámulva majd kintről beszélgetés hangját hallottam meg. Ekkor jutott csak eszembe, hogy ma megyünk Londonba. A szüleim elváltak és édesanyám 4 év egyedüllét után összejött egy Bob nevű pasassal és 2 év után összeházasodtak de nem mentek el nászútra. Egy héttel ezelőtt anya kitalálta, hogy nászut helyett menjen el az egész család nyaralni valahova. De mivel január van és persze semmi jó idő így egy 5 napos kirándulásra megyünk Londonba. Anya, Bob, a nővérem Kim és én. Őszintén szólva sok kedvem nem volt a dologhoz de mindenki annyira lelkes volt és nem akartam őket megbántani azzal, hogy én nem akarok menni. Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába.
- Moni te még minidg pizsomában vagy? kérdezte Kim aki már felöltözve reggelizett.
- Most keltem! mondtam és leültem az asztalhoz.
- Pedig már minden indulásra készen! mondta.
- Tudom! bólintottam. Ugyanis már tegnap mindent összekészítettünk, hogy ma már ne kelljen ezzel foglalkozni.
- Jó reggelt! köszönt anyu és egy puszit nyomott a homlokomra.
Megettem a reggelimet és én is elkészültem majd a saját bőröndömet kivittem a kocsihoz. Mivel január volt az idő sem épp kellemesnek mondható így egyből be is vackoltam magam a kocsi hátsó ülésére. Nem sokára Kim is behuppant mellém aki már majdnem kiugrott a bőréből az izgatottságtól. Anyáék is elintéztek mindent így végre útnak indultunk. Autóval vágtunk neki az útnak amit nem értek igazán mert repülővel is mehettünk volna de Bob valamiért nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy autóval menjünk. A tájat bámultam ami még ismerős volt ugyhogy nagyon nem tudott lekötni. Így avval próbálkoztam, hogy alszom még egy kicsit de ez nem sikerült mert a családom egyfolytában beszélgetett. Úgyhogy csal lehunyt szemmel hallgattam a társalgásukat. Egy idő után már ismeretlenné kezdett válni a táj így én is az elsuhanó réteket és ködös tavakat kémleltem.
Valószínűleg elaludhattam mert arra ébredtem, hogy azt autó áll. Első gondoltam az volt, hogy megérkeztünk de ezt egyből el is vetettem mert ennyi idő alatt még a fele távot sem tettük meg úgyhogy felültem és kinéztem az ablakon. Egy erdő szélén álltunk meg de sehol nem láttam senkit. Már azon voltam, hogy kiszállok de végülis megpillantottam anyát és Bobot.
- Jót aludtál? kérdezte Bob.
- Igen! feleltem.
- Kim mondta, hogy álljunk meg egyet mert pisilnie kell! világosított fel.
Bólintottam. Bob nagyon kedves ember volt és szívből szerette anyát meg minket is de én úgy éreztem, hogy sosem tudom igazán apámnak nézni. Bár az igazi sosem keresett minket. Időközben megjött Kim is ugyhogy folytattuk utunkat célpontunk felé.
